UTAZÁS
A hangfelvétel 2015. május 14-én készült.
A téma, amit gondoltam mára, az az utazás. Egészen onnan kezdve, hogy te megszülettél 1927-ben, a Margit körúton. Például a Margit körúton akkor volt-e egyáltalán közlekedés? Amikor te pici gyerek voltál, akkor volt-e ott villamos?
Volt villamos, és az nagyon érdekes volt, mert a villamos megállt a Margit-híd budai hídfőjénél, és akkor megállt az iskolánál. Tehát a forduló előtt.
Volt villamos, és az nagyon érdekes volt, mert a villamos megállt a Margit-híd budai hídfőjénél, és akkor megállt az iskolánál. Tehát a forduló előtt.
A ferencesek temploma és az iskola előtti útszakasz
Nagyításhoz kattints a képre!
Nagyításhoz kattints a képre!
Az szerintem az én gyerekkoromban is volt, ott a templomnál volt egy megállója.
Igen.
És utána volt a Keleti Károly utcai, a Széna téri és a Széll Kálmán téri.
Igen.
És te kisgyerekként utaztál a villamoson.
Igen. És aztán mikor már a Bíró utcába jártam, akkor vagy biciklivel jártam…
Na de az már nagyobb iskolás korodban volt.
Hát igen, olyan 3. gimnazista lehettem, olyan 13 éves voltam. Ha nem, és nem gyalog mentem, akkor ott találkoztam a Grétivel az iskolánál, és akkor a Széna térig mentünk villamossal. De ha jól emlékszem, akkor még baloldali közlekedés volt.
Valószínűleg, mert valamikor 1936 vagy 1938-ban tértek át.
Igen.
És utána volt a Keleti Károly utcai, a Széna téri és a Széll Kálmán téri.
Igen.
És te kisgyerekként utaztál a villamoson.
Igen. És aztán mikor már a Bíró utcába jártam, akkor vagy biciklivel jártam…
Na de az már nagyobb iskolás korodban volt.
Hát igen, olyan 3. gimnazista lehettem, olyan 13 éves voltam. Ha nem, és nem gyalog mentem, akkor ott találkoztam a Grétivel az iskolánál, és akkor a Széna térig mentünk villamossal. De ha jól emlékszem, akkor még baloldali közlekedés volt.
Valószínűleg, mert valamikor 1936 vagy 1938-ban tértek át.
Úgy emlékszem, hogy ott találkoztunk, és akkor együtt mentünk.
Szóval ez volt a villamos. Busz is volt?
Hát arra nem emlékszem.
És távolabbra? Villamossal, HÉV-vel utaztál-e rendszeresen? Mentetek-e valakihez valahova.
Sokat mentem Pasarétre! Ez még elemista koromban, amikor együtt jártam a Weisz Marikával.
Nem tudom, hogy az ki.
A Valkó Mari.
Ja! Nem tudtam, hogy Weisz volt.
Akkor még Weisz volt, és nekik ott volt a villájuk, azt tudod.
Mondjad azért, hiába tudom! Tudja a közönség is!
Most nem jut eszembe az utca neve, de kettővel kijjebb, mint a Gábor Áron. Ott volt a villájuk, és oda kivitt az anyu.
Hogyan utaztatok?
Villamossal és villamossal.
56-os?
Igen. És akkor az ott állt meg…
…a Nagyajtai utcánál, szerintem most is ott áll meg.
És akkor én nagyon sokat ott aludtam, nagyon sokat voltam velük.
És mikor vonatoztál először?
Arra egyáltalán nem emlékszem.
Nyaralni voltatok?
A Balatonon voltunk sokat.
De oda vonattal mentetek.
Igen. Az egész baráti körben a Valkóéknak volt autójuk, és a Boschán doktornak.
Szóval ez volt a villamos. Busz is volt?
Hát arra nem emlékszem.
És távolabbra? Villamossal, HÉV-vel utaztál-e rendszeresen? Mentetek-e valakihez valahova.
Sokat mentem Pasarétre! Ez még elemista koromban, amikor együtt jártam a Weisz Marikával.
Nem tudom, hogy az ki.
A Valkó Mari.
Ja! Nem tudtam, hogy Weisz volt.
Akkor még Weisz volt, és nekik ott volt a villájuk, azt tudod.
Mondjad azért, hiába tudom! Tudja a közönség is!
Most nem jut eszembe az utca neve, de kettővel kijjebb, mint a Gábor Áron. Ott volt a villájuk, és oda kivitt az anyu.
Hogyan utaztatok?
Villamossal és villamossal.
56-os?
Igen. És akkor az ott állt meg…
…a Nagyajtai utcánál, szerintem most is ott áll meg.
És akkor én nagyon sokat ott aludtam, nagyon sokat voltam velük.
És mikor vonatoztál először?
Arra egyáltalán nem emlékszem.
Nyaralni voltatok?
A Balatonon voltunk sokat.
De oda vonattal mentetek.
Igen. Az egész baráti körben a Valkóéknak volt autójuk, és a Boschán doktornak.
Igen, ezt is akartam kérdezni, hogy mikor ültél először autóban. Ültél ezekben az autókban?
Igen.
Hát gondolom, a Valkóékéban. Nem tudod, milyen kocsi volt?
Fogalmam sincs. Most se ismerem.
Most én se, de még a gyerekkoromban tudom, hogy milyen kocsik voltak. Mondd, és Balatonon volt nektek valami állandó helyetek, ahova mentetek?
Nem, nem volt álladó helyünk.
És hol voltatok, például mire emlékszel?
Siófokra nagyon sokat emlékszem, de gyerekkoromban mi nagyon sokszor voltunk leadva Siófokra a Nemesékhez.
Azok kik voltak?
Az egy gyerekorvos volt, akinek volt Balatonújhelyen egy villája, és ott nyaraltatott gyerekeket. És mi oda be voltunk adva az Andrissal együtt. És anyuék mentek Abbáziába, meg a Frici bácsiékkal mentek nyaralni, és mi meg ott voltunk.
Igen.
Hát gondolom, a Valkóékéban. Nem tudod, milyen kocsi volt?
Fogalmam sincs. Most se ismerem.
Most én se, de még a gyerekkoromban tudom, hogy milyen kocsik voltak. Mondd, és Balatonon volt nektek valami állandó helyetek, ahova mentetek?
Nem, nem volt álladó helyünk.
És hol voltatok, például mire emlékszel?
Siófokra nagyon sokat emlékszem, de gyerekkoromban mi nagyon sokszor voltunk leadva Siófokra a Nemesékhez.
Azok kik voltak?
Az egy gyerekorvos volt, akinek volt Balatonújhelyen egy villája, és ott nyaraltatott gyerekeket. És mi oda be voltunk adva az Andrissal együtt. És anyuék mentek Abbáziába, meg a Frici bácsiékkal mentek nyaralni, és mi meg ott voltunk.
Ilyen iskolai nyaralások akkoriban nem voltak?
Nem.
Még az Új Iskolában sem?
Nem.
Jó. Azt tudod-e, hogy mikor voltál először külföldön?
Hát csak a háború után.
Igen? Gyerekkorodban nem?
Siófokon, már mikor nagyobb koromban volt, ilyen 14 éves korom körül, akkor is nyaraltunk a Nemeséknél, és akkor már a Gyuri, a Bunczlauer Gyuri ott tanonckodott, mint fodrász. Az Irén néninek a fodrász üzletében. Úgy, hogy mi nagyon sokat voltunk ott együtt. Tulajdonképpen mi egy középosztálybeli, elég jómódú polgári család voltunk, és hogy mennyire luxus nélküli volt az élet!
Hát ez, gondolom, részben a nagypapának a mentalitásából is jött, nem?
Mert eleve ő nem akart bármi ilyen...
…nyaraló…
Igen. A Juláéknak volt Balatonújhelyen egy icipici nyaralójuk, és ugye Andris és Jancsi a legjobb barátok voltak, és amikor már nem a Nemeséknél, akkor a Juláéknál voltunk a Balatonon.
Nézd, voltaképp, ha úgy vesszük, ez öröklődött, hát mert nektek se volt soha nyaralótok. És nekünk se.
Igen.
És a mi baráti körünkben is azért nem mindenkinek, de a legtöbbnek van valamilyen Balatoni vagy vidéki kúria, vagy akármi.
Hát nekünk volt a Szentendre…
…hát az inkább a György hozadéka.
Igen.
A mi családunk, hogy úgy mondjam a Faragó vonal, valahogy ellenállt. A másik pedig, hogy mi számít luxusnak? Meg ugye összehasonlítva szoktad mondani, hogy a Jóska bácsiék …
A Jóska bácsiból kiindulva…
…mert ő egy kicsit többet akart mutatni.
Pontosan. Hát ami nálunk elképzelhetetlen volt, hogy ugye zálogházba be, zálogházból ki. Náluk az szinte természetes volt, hogy időnként beadták a dolgokat.
Igen. Ez kicsit, ez a zálogház tőlem is teljesen távol van, soha hasonlót nem is csináltam. De talán ez olyanon is múlhatott, hogy a jövedelem jellege… tehát például ő, mint ügyvéd, elképzelhető, hogy neki nem rendszeresen havi jövedelme volt, hanem…
Apunak se!
Hát igen, a műhely. De talán az olyan stabilabb volt, jobban meg lehetett tervezni a bevételeket.
Apu csak 1949-ben ment dolgozni. És éreztük is, hogy volt, amikor már – háború utánra gondolok –, amikor már több megbízása volt, és akkor a nagymamáék apunak vettek egy drága és elegáns bőrkabátot. Amit mi nem tudtunk volna a saját fizetéséből megvenni.
Na, akkor most térjünk vissza az utazásokhoz! És akkor a külföld, amire azt mondtad, hogy életedben először már csak a háború után.
Így van. És akkor is úgy voltunk együtt, hogy az apu ment a munkából és én mentem vele.
És hova?
Csehszlovákiába, Lengyelországba, NDK-ba.
És életedben először Csehszlovákiában voltál külföldön? Mert erre nem emlékszem.
Csehszlovákiában.
Az az érdekes, hogy én is életemben először az apuval voltam Csehszlovákiában külföldön. Brünnbe és Prágába mentünk. Ott volt neki mind a két helyen hivatali dolga, és én vele elmentem. És meg is mondom, ez 1966-ban volt. 20 éves voltam. De te is körülbelül 20 éves lehettél.
Dehogy! Én nem húsz éves voltam!
Több?
Harminc felett voltam.
Ez már akkor az 1950-es évek végén.
Persze.
És addig te nem voltál külföldön sehol?!
Nem.
Jé. Ezt nem is gondoltam. És vidéken? Rokonoknál?
Vidéken voltam. Gyomán.
Ott rokonok voltak?
Igen.
Ezt az egész gyomai kapcsolatot egyszer szeretném egy kicsit felderíteni. De tudom, hogy te sem tudsz sokat róla, de majd még egy kicsit ezt még vakargatom. Jó. És akkor apával elkezdtetek utazgatni az 1960-as években. Emlékszem, hogy akkor kezdtétek ezeket a turista utakat, meghívásos utakat, amikor Julánál voltál kinn.
Hát 1957 ben vagy 1958-ban voltam először nyugaton, Bécsben.
De akkor az még Csehszlovákia előtt volt!
Nem.
Nem? Vigyázz, mert most ellentmondásokba keveredtél. Mert ugye 1956 előtt apu sem utazott sehova. Hivatalból sem. Inkább csak az 1950-es évek vége, 1960-as évek eleje volt.
Ez már akkor volt, mikor az apa nem az Orionban volt, hanem már a kereskedelmi… A kávéfőző gépekkel…
Persze. De ez valamikor az 1950-es évek vége körül volt.
Na, akkor Bécs. Hajóval mentél?
Hajóval mentem először, és egyedül.
És Julával ott találkoztatok?
Ott találkoztam először a Hódos Gyurival, ő vitt el engem egy szállodába, úgyhogy ő rögtön első nap jött értem a hajóhoz, és elvitt abba a szállodába - Kőnig-nem tudom, milyen szállodába, mert ők akkor Bécsben éltek. És akkor másnap vagy harmadnap jött Svájcból át Jula kocsival. Akkor az micsoda nagy dolog volt!
Hát igen. És mennyi időt voltál?
Egy hetet voltam ott. És két év múlva a Jula meghívott Svájcba. És akkor jött át Pista, Kaplony Pista, a kislányával Svájcba, Zürichbe és elvitt egy napra kaszinózni.
És mondd, Zürichbe repülővel mentél vagy vonattal?
Vonattal.
Mikor repültél először?
Lengyelországba mentünk először repülőn, és az már ilyen hivatalos útja volt apának. És olyan őrült meleg volt! Jaj… És nem volt pénzünk.
Nem.
Még az Új Iskolában sem?
Nem.
Jó. Azt tudod-e, hogy mikor voltál először külföldön?
Hát csak a háború után.
Igen? Gyerekkorodban nem?
Siófokon, már mikor nagyobb koromban volt, ilyen 14 éves korom körül, akkor is nyaraltunk a Nemeséknél, és akkor már a Gyuri, a Bunczlauer Gyuri ott tanonckodott, mint fodrász. Az Irén néninek a fodrász üzletében. Úgy, hogy mi nagyon sokat voltunk ott együtt. Tulajdonképpen mi egy középosztálybeli, elég jómódú polgári család voltunk, és hogy mennyire luxus nélküli volt az élet!
Hát ez, gondolom, részben a nagypapának a mentalitásából is jött, nem?
Mert eleve ő nem akart bármi ilyen...
…nyaraló…
Igen. A Juláéknak volt Balatonújhelyen egy icipici nyaralójuk, és ugye Andris és Jancsi a legjobb barátok voltak, és amikor már nem a Nemeséknél, akkor a Juláéknál voltunk a Balatonon.
Nézd, voltaképp, ha úgy vesszük, ez öröklődött, hát mert nektek se volt soha nyaralótok. És nekünk se.
Igen.
És a mi baráti körünkben is azért nem mindenkinek, de a legtöbbnek van valamilyen Balatoni vagy vidéki kúria, vagy akármi.
Hát nekünk volt a Szentendre…
…hát az inkább a György hozadéka.
Igen.
A mi családunk, hogy úgy mondjam a Faragó vonal, valahogy ellenállt. A másik pedig, hogy mi számít luxusnak? Meg ugye összehasonlítva szoktad mondani, hogy a Jóska bácsiék …
A Jóska bácsiból kiindulva…
…mert ő egy kicsit többet akart mutatni.
Pontosan. Hát ami nálunk elképzelhetetlen volt, hogy ugye zálogházba be, zálogházból ki. Náluk az szinte természetes volt, hogy időnként beadták a dolgokat.
Igen. Ez kicsit, ez a zálogház tőlem is teljesen távol van, soha hasonlót nem is csináltam. De talán ez olyanon is múlhatott, hogy a jövedelem jellege… tehát például ő, mint ügyvéd, elképzelhető, hogy neki nem rendszeresen havi jövedelme volt, hanem…
Apunak se!
Hát igen, a műhely. De talán az olyan stabilabb volt, jobban meg lehetett tervezni a bevételeket.
Apu csak 1949-ben ment dolgozni. És éreztük is, hogy volt, amikor már – háború utánra gondolok –, amikor már több megbízása volt, és akkor a nagymamáék apunak vettek egy drága és elegáns bőrkabátot. Amit mi nem tudtunk volna a saját fizetéséből megvenni.
Na, akkor most térjünk vissza az utazásokhoz! És akkor a külföld, amire azt mondtad, hogy életedben először már csak a háború után.
Így van. És akkor is úgy voltunk együtt, hogy az apu ment a munkából és én mentem vele.
És hova?
Csehszlovákiába, Lengyelországba, NDK-ba.
És életedben először Csehszlovákiában voltál külföldön? Mert erre nem emlékszem.
Csehszlovákiában.
Az az érdekes, hogy én is életemben először az apuval voltam Csehszlovákiában külföldön. Brünnbe és Prágába mentünk. Ott volt neki mind a két helyen hivatali dolga, és én vele elmentem. És meg is mondom, ez 1966-ban volt. 20 éves voltam. De te is körülbelül 20 éves lehettél.
Dehogy! Én nem húsz éves voltam!
Több?
Harminc felett voltam.
Ez már akkor az 1950-es évek végén.
Persze.
És addig te nem voltál külföldön sehol?!
Nem.
Jé. Ezt nem is gondoltam. És vidéken? Rokonoknál?
Vidéken voltam. Gyomán.
Ott rokonok voltak?
Igen.
Ezt az egész gyomai kapcsolatot egyszer szeretném egy kicsit felderíteni. De tudom, hogy te sem tudsz sokat róla, de majd még egy kicsit ezt még vakargatom. Jó. És akkor apával elkezdtetek utazgatni az 1960-as években. Emlékszem, hogy akkor kezdtétek ezeket a turista utakat, meghívásos utakat, amikor Julánál voltál kinn.
Hát 1957 ben vagy 1958-ban voltam először nyugaton, Bécsben.
De akkor az még Csehszlovákia előtt volt!
Nem.
Nem? Vigyázz, mert most ellentmondásokba keveredtél. Mert ugye 1956 előtt apu sem utazott sehova. Hivatalból sem. Inkább csak az 1950-es évek vége, 1960-as évek eleje volt.
Ez már akkor volt, mikor az apa nem az Orionban volt, hanem már a kereskedelmi… A kávéfőző gépekkel…
Persze. De ez valamikor az 1950-es évek vége körül volt.
Na, akkor Bécs. Hajóval mentél?
Hajóval mentem először, és egyedül.
És Julával ott találkoztatok?
Ott találkoztam először a Hódos Gyurival, ő vitt el engem egy szállodába, úgyhogy ő rögtön első nap jött értem a hajóhoz, és elvitt abba a szállodába - Kőnig-nem tudom, milyen szállodába, mert ők akkor Bécsben éltek. És akkor másnap vagy harmadnap jött Svájcból át Jula kocsival. Akkor az micsoda nagy dolog volt!
Hát igen. És mennyi időt voltál?
Egy hetet voltam ott. És két év múlva a Jula meghívott Svájcba. És akkor jött át Pista, Kaplony Pista, a kislányával Svájcba, Zürichbe és elvitt egy napra kaszinózni.
És mondd, Zürichbe repülővel mentél vagy vonattal?
Vonattal.
Mikor repültél először?
Lengyelországba mentünk először repülőn, és az már ilyen hivatalos útja volt apának. És olyan őrült meleg volt! Jaj… És nem volt pénzünk.
Utazások "demokratikus relációban"
Nagyításhoz kattints a képre!
Nagyításhoz kattints a képre!
És aztán? Mindet, gondolom, nem tudnánk végigvenni, de mik voltak az érdekesebb utak?
Privát úton először Pirnában voltunk. Ott mi kivettünk egy szobát.
Odamentetek és ott találtátok, vagy itthonról?
Nem, ott találtuk.
Aha. Egyáltalán hogyan jutottatok arra, hogy Pirna?
Drezda.
Igen, de aztán hogyan jött?
Valahogy az apu kinézett olyan kiránduló utakat.
Igen hát aztán én is szoktam ilyeneket csinálni később. Szóval így kerültetek a Röberékhez.
Igen, és akkor nagyon jól összebarátkoztak a papa meg az apu. Úgy nagyjából ő is valamilyen gépészmérnök volt.
Ő repülőgép tervező mérnök volt. Én később tudtam, hogy ő Norvégiában dolgozott, ugye mert a németek Norvégiában csináltak egy ilyen bázist. Tulajdonképpen az atombombát is ott próbálták létrehozni, és az egész repülési hátteret, a tervezési-kutatási-fejlesztési bázist Norvégiába tették. És hát a papa Norvégiában dolgozott abban az időben.
Ott óriásiakat kirándultunk.
Ott lehetett. Postának hívták a szomszéd falut. Az Elba mentén ember ott elindult, gyönyörű hely.
És valahol volt egy olyan vízesés. Szóval az egy nagy élmény volt.
Bad Schandau volt a vége. Az már majdem ott a cseh határ. Szép vidék.
És akkor tulajdonképpen a közös nyugati utunk talán Németország volt.
Heidelberg?
Heidelberg. És már nem tudom, hogy valaki volt a Magduséktól itthon, de azt tudom, hogy valahogy hozzájuk küldtünk pénzt, és akkor ők meghívtak, és aztán ott kaptuk vissza a pénzünket, amivel mentünk.
Hát ilyen trükköket kellett akkor bevetni.
Igen.
És hol laktatok ott? Náluk?
Náluk laktunk. Ők nem voltak otthon.
Ja! Mert azt én tudom, hogy mikor Zsuzsival először voltunk Heidelbergben, 1974-ben, akkor valamilyen kis panziónak a toronyszobájában laktunk. A Magdus néni szerezte nekünk. Olcsó volt, és jó helyen.
Akkor még élt a Béla bácsi.
Igen, 1974-ben még élt. Sőt, a Magdus néni szerzett nekünk 50 márkát, segély pénzt. Ilyen szegény rokonnak jól jött az a pénz. Aztán később laktunk, nem akkor csak én egyedül laktam KisMagdiéknál.
Te voltál egyedül Németországban?
Voltam konferenciázni Heidelbergben. Én ott laktam a KisMagdinál. Volt egy vendégszobájuk, a gyerekek elköltöztek, és akkor ott laktam.
És akkor mikor kezdődtek a nagy világcsavargások?
Hát évszámot nem tudok mondani. Azt tudom, hogy Németország után az első utunk Velence volt. És az úgy volt, hogy Bécsben töltöttünk három napot. Ott is egy nagyon jó helyre kerültünk, az elég korán lehetett, mert a pályaudvar tele volt magyarokkal, akik a lakást ajánlották.
Az még végig a 1970-es-1980-as években úgy volt.
Igen? Úgy, hogy egy magyar mérnökhöz kerültünk, nála laktunk. Kocsival volt ő kint a pályaudvaron, és így szedte a „balekokat”. Akkor mentünk Velencébe, de vonattal. Egész éjszaka utaztunk.
Mi Velencéből vonattal mentünk Bécsbe a gyerekekkel. Akkor voltatok Velencében, amikor volt a tornádó?
Igen. És akkor úgy mentünk még, hogy nem volt semmi címünk, vagy helyünk. És én ott a csomagokkal leültem a pályaudvaron, és az apa meg elment.
Ezt tőletek mi eltanultuk, és évekig csináltuk Zsuzsival, hogy megérkeztünk, Zsuzsi a csomagokkal maradt, én meg a szállást keresni.
És egy nagyon jó helyet találtunk. Emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt Katiékkal voltam Velencében, akkor meg is találtam a helyet, ahol voltunk.
Igen? Én már nem biztos, hogy megtalálnám.
Na jó. Akkor Európában voltatok Párizsban.
Igen. És voltunk Spanyolországban. Az egy nagyon-nagy út volt. 1 hónapos út volt.
Lehet, hogy akkor volt, mikor én már nem laktam otthon.
Ez akkor volt, mikor Jánoskáéknál voltunk 1 hetet Majorcán. És ugye akkor úgy volt, hogy 1 hetet laktunk a Majorcában, egy hetet voltunk Barcelonában, és akkor mentünk föl Madridba.
Ott már repülővel.
Nem, vonattal. És úgy jöttünk vonattal haza.
Hú! Azért az igen!
És akkor még az volt az elképzelésünk, hogy Párizsban átszállunk, és ott maradunk 2 napot de akkor már az apura rájött a hazajöhetnék.
Privát úton először Pirnában voltunk. Ott mi kivettünk egy szobát.
Odamentetek és ott találtátok, vagy itthonról?
Nem, ott találtuk.
Aha. Egyáltalán hogyan jutottatok arra, hogy Pirna?
Drezda.
Igen, de aztán hogyan jött?
Valahogy az apu kinézett olyan kiránduló utakat.
Igen hát aztán én is szoktam ilyeneket csinálni később. Szóval így kerültetek a Röberékhez.
Igen, és akkor nagyon jól összebarátkoztak a papa meg az apu. Úgy nagyjából ő is valamilyen gépészmérnök volt.
Ő repülőgép tervező mérnök volt. Én később tudtam, hogy ő Norvégiában dolgozott, ugye mert a németek Norvégiában csináltak egy ilyen bázist. Tulajdonképpen az atombombát is ott próbálták létrehozni, és az egész repülési hátteret, a tervezési-kutatási-fejlesztési bázist Norvégiába tették. És hát a papa Norvégiában dolgozott abban az időben.
Ott óriásiakat kirándultunk.
Ott lehetett. Postának hívták a szomszéd falut. Az Elba mentén ember ott elindult, gyönyörű hely.
És valahol volt egy olyan vízesés. Szóval az egy nagy élmény volt.
Bad Schandau volt a vége. Az már majdem ott a cseh határ. Szép vidék.
És akkor tulajdonképpen a közös nyugati utunk talán Németország volt.
Heidelberg?
Heidelberg. És már nem tudom, hogy valaki volt a Magduséktól itthon, de azt tudom, hogy valahogy hozzájuk küldtünk pénzt, és akkor ők meghívtak, és aztán ott kaptuk vissza a pénzünket, amivel mentünk.
Hát ilyen trükköket kellett akkor bevetni.
Igen.
És hol laktatok ott? Náluk?
Náluk laktunk. Ők nem voltak otthon.
Ja! Mert azt én tudom, hogy mikor Zsuzsival először voltunk Heidelbergben, 1974-ben, akkor valamilyen kis panziónak a toronyszobájában laktunk. A Magdus néni szerezte nekünk. Olcsó volt, és jó helyen.
Akkor még élt a Béla bácsi.
Igen, 1974-ben még élt. Sőt, a Magdus néni szerzett nekünk 50 márkát, segély pénzt. Ilyen szegény rokonnak jól jött az a pénz. Aztán később laktunk, nem akkor csak én egyedül laktam KisMagdiéknál.
Te voltál egyedül Németországban?
Voltam konferenciázni Heidelbergben. Én ott laktam a KisMagdinál. Volt egy vendégszobájuk, a gyerekek elköltöztek, és akkor ott laktam.
És akkor mikor kezdődtek a nagy világcsavargások?
Hát évszámot nem tudok mondani. Azt tudom, hogy Németország után az első utunk Velence volt. És az úgy volt, hogy Bécsben töltöttünk három napot. Ott is egy nagyon jó helyre kerültünk, az elég korán lehetett, mert a pályaudvar tele volt magyarokkal, akik a lakást ajánlották.
Az még végig a 1970-es-1980-as években úgy volt.
Igen? Úgy, hogy egy magyar mérnökhöz kerültünk, nála laktunk. Kocsival volt ő kint a pályaudvaron, és így szedte a „balekokat”. Akkor mentünk Velencébe, de vonattal. Egész éjszaka utaztunk.
Mi Velencéből vonattal mentünk Bécsbe a gyerekekkel. Akkor voltatok Velencében, amikor volt a tornádó?
Igen. És akkor úgy mentünk még, hogy nem volt semmi címünk, vagy helyünk. És én ott a csomagokkal leültem a pályaudvaron, és az apa meg elment.
Ezt tőletek mi eltanultuk, és évekig csináltuk Zsuzsival, hogy megérkeztünk, Zsuzsi a csomagokkal maradt, én meg a szállást keresni.
És egy nagyon jó helyet találtunk. Emlékszem, mikor pár évvel ezelőtt Katiékkal voltam Velencében, akkor meg is találtam a helyet, ahol voltunk.
Igen? Én már nem biztos, hogy megtalálnám.
Na jó. Akkor Európában voltatok Párizsban.
Igen. És voltunk Spanyolországban. Az egy nagyon-nagy út volt. 1 hónapos út volt.
Lehet, hogy akkor volt, mikor én már nem laktam otthon.
Ez akkor volt, mikor Jánoskáéknál voltunk 1 hetet Majorcán. És ugye akkor úgy volt, hogy 1 hetet laktunk a Majorcában, egy hetet voltunk Barcelonában, és akkor mentünk föl Madridba.
Ott már repülővel.
Nem, vonattal. És úgy jöttünk vonattal haza.
Hú! Azért az igen!
És akkor még az volt az elképzelésünk, hogy Párizsban átszállunk, és ott maradunk 2 napot de akkor már az apura rájött a hazajöhetnék.
Utazások "tőkés relációban"
Nagyításhoz kattints a képre!
Nagyításhoz kattints a képre!
És akkor a tengerentúlok!
Igen, 1982-ben voltunk Izraelben, akkor 1984-ben voltunk úgy, hogy először Jánoskáék, Sárika, és aztán mentünk tovább.
De ott már nem vonattal.
Ott már nem vonattal, és ugye ott 1 hónapot voltunk.
Amerikában ti hányszor voltatok?
Kétszer. 1984-ben és 1987-ben. És Izraelben is én kétszer voltam, 1982-ben és 2000-ben.
Igen. És voltak azok az utak, amikor velünk voltál.
Igen. Akkor majdnem minden évben.
Fel tudjuk ezeket sorolni? A sorrendet nem tudom, hát a Zsuzsinak megvannak.
Nekem is. Először voltunk Finnországban. Az volt az első.
Amikor Katiékkal együtt?
Nem-nem, akkor csak mi voltunk.
Kétszer voltunk mi Finnországban. Voltunk külön Finnországban, voltunk együtt Finnországban, voltunk Lisszabonban, voltunk Svájcban, a jazz-fesztiválon.
Igen.
Na, és akkor mi volt még?
Hollandiában.
Persze! Amszterdamban a kis part melletti szoba, jaj de jó volt az!
Igen.
Brüsszel?
Brüsszelben, a kis szállodánkban. Meg az Operában.
Igen. Az már hat.
Nem tudom, hogy Svájcban nem kétszer voltunk-e.
Nem, mert mi voltunk kétszer: egyszer nélküled és egyszer veled.
És annak volt Milánó a vége?
Igen. Külön Olaszországban nem voltunk.
Rómában nem voltunk. Ott apával voltam.
Van valami, amiről azt gondolod, hogy az volt a legnagyobb élmény? Ahová a legszívesebben mennél vissza?
Amire úgy külön visszaemlékszem, az például Párizsban, a templomnál az a borzasztó sokféle, tényleg sokféle színű ember. A Notre Dame-nál.
Igen.
De Párizsban például rengeteg olyan utat tettünk meg gyalog, ahol semmi érdekes nem volt. Csak mentünk és mentünk és mentünk.
Igen, mert azt hiszem, ebben apu is és én is olyanok vagyunk, hogy úgy kíváncsiak vagyunk. Hogy mi van ott.
És akkor én mondtam, hogy apa csak megyünk, és olyan dögmeleg van!
Nekünk is vannak ilyen emlékeink.
És akkor ugye leültünk valami parkba, és elővettük a szalámis kenyerünket és megettük. És ugye igyekeztünk olyan parkba leülni, ahol volt víz.
Ha már sör nem volt!
Na, akkor körülbelül ennyi. Mennél még nagyon valahová? Van még, ahová nagyon vágynál?
Most úgy érzem, hogy mivel most nem tudok sehova menni, azért, hogy egy szobában üljek.
Van olyan hely a világban, ami nagyon hiányzik? London?
Londont mindig gondoltam, hogy szívesen megnézném. Érdekes, hogy Angliában soha nem voltunk.
Ja, hát aztán most nem beszéltünk Svédországról. Ott is voltunk együtt, és voltunk külön is. Te most már háromszor voltál? Vagy többször?
Háromszor. Egyszer voltam a Magdival. Először voltam veletek, amikor ott a szállodában laktunk.
És a gyerekeknél is laktunk?
Együtt nem.
Te laktál a gyerekeknél?
Én laktam.
Laktál a szállodában.
Amikor a Magdival voltunk, akkor a szállodában laktam, és amikor a Melaniékkal mentem és a Misivel jöttem, akkor meg a kisszobában. Akkor már megvolt Uppsala. Amikor először voltunk, akkor még csak a stockholmi kislakás volt.
Az uppsalai kis lakást te láttad egyáltalán?
Persze. Amikor a Magdival voltunk, akkor még a kis lakás volt, igen. Az nagyon jó volt, az nagyon tetszett, az a kis lakás. Volt annak is egy pici erkélye.
Az is jó helyen volt, de talán ez most jobb helyen van. Jobban bent van a városban.
De az meg ott volt szemben majdnem a templommal. Meg az arborétum.
Igen, meg a nagy zöld parkok. Hát az Annáékhoz is nagyon közel van, úgy, hogy biztos nem egy rossz hely. Az Annáékhoz 10 perc séta.
Igen, 1982-ben voltunk Izraelben, akkor 1984-ben voltunk úgy, hogy először Jánoskáék, Sárika, és aztán mentünk tovább.
De ott már nem vonattal.
Ott már nem vonattal, és ugye ott 1 hónapot voltunk.
Amerikában ti hányszor voltatok?
Kétszer. 1984-ben és 1987-ben. És Izraelben is én kétszer voltam, 1982-ben és 2000-ben.
Igen. És voltak azok az utak, amikor velünk voltál.
Igen. Akkor majdnem minden évben.
Fel tudjuk ezeket sorolni? A sorrendet nem tudom, hát a Zsuzsinak megvannak.
Nekem is. Először voltunk Finnországban. Az volt az első.
Amikor Katiékkal együtt?
Nem-nem, akkor csak mi voltunk.
Kétszer voltunk mi Finnországban. Voltunk külön Finnországban, voltunk együtt Finnországban, voltunk Lisszabonban, voltunk Svájcban, a jazz-fesztiválon.
Igen.
Na, és akkor mi volt még?
Hollandiában.
Persze! Amszterdamban a kis part melletti szoba, jaj de jó volt az!
Igen.
Brüsszel?
Brüsszelben, a kis szállodánkban. Meg az Operában.
Igen. Az már hat.
Nem tudom, hogy Svájcban nem kétszer voltunk-e.
Nem, mert mi voltunk kétszer: egyszer nélküled és egyszer veled.
És annak volt Milánó a vége?
Igen. Külön Olaszországban nem voltunk.
Rómában nem voltunk. Ott apával voltam.
Van valami, amiről azt gondolod, hogy az volt a legnagyobb élmény? Ahová a legszívesebben mennél vissza?
Amire úgy külön visszaemlékszem, az például Párizsban, a templomnál az a borzasztó sokféle, tényleg sokféle színű ember. A Notre Dame-nál.
Igen.
De Párizsban például rengeteg olyan utat tettünk meg gyalog, ahol semmi érdekes nem volt. Csak mentünk és mentünk és mentünk.
Igen, mert azt hiszem, ebben apu is és én is olyanok vagyunk, hogy úgy kíváncsiak vagyunk. Hogy mi van ott.
És akkor én mondtam, hogy apa csak megyünk, és olyan dögmeleg van!
Nekünk is vannak ilyen emlékeink.
És akkor ugye leültünk valami parkba, és elővettük a szalámis kenyerünket és megettük. És ugye igyekeztünk olyan parkba leülni, ahol volt víz.
Ha már sör nem volt!
Na, akkor körülbelül ennyi. Mennél még nagyon valahová? Van még, ahová nagyon vágynál?
Most úgy érzem, hogy mivel most nem tudok sehova menni, azért, hogy egy szobában üljek.
Van olyan hely a világban, ami nagyon hiányzik? London?
Londont mindig gondoltam, hogy szívesen megnézném. Érdekes, hogy Angliában soha nem voltunk.
Ja, hát aztán most nem beszéltünk Svédországról. Ott is voltunk együtt, és voltunk külön is. Te most már háromszor voltál? Vagy többször?
Háromszor. Egyszer voltam a Magdival. Először voltam veletek, amikor ott a szállodában laktunk.
És a gyerekeknél is laktunk?
Együtt nem.
Te laktál a gyerekeknél?
Én laktam.
Laktál a szállodában.
Amikor a Magdival voltunk, akkor a szállodában laktam, és amikor a Melaniékkal mentem és a Misivel jöttem, akkor meg a kisszobában. Akkor már megvolt Uppsala. Amikor először voltunk, akkor még csak a stockholmi kislakás volt.
Az uppsalai kis lakást te láttad egyáltalán?
Persze. Amikor a Magdival voltunk, akkor még a kis lakás volt, igen. Az nagyon jó volt, az nagyon tetszett, az a kis lakás. Volt annak is egy pici erkélye.
Az is jó helyen volt, de talán ez most jobb helyen van. Jobban bent van a városban.
De az meg ott volt szemben majdnem a templommal. Meg az arborétum.
Igen, meg a nagy zöld parkok. Hát az Annáékhoz is nagyon közel van, úgy, hogy biztos nem egy rossz hely. Az Annáékhoz 10 perc séta.
Közös utazások 2002-2009
Nagyításhoz kattints a képre!
Nagyításhoz kattints a képre!